49 nappal később

Április 4-e van. Tavasz. A nap gyönyörűen süt, a Balaton vízén táncolva olyan látványt idéz, mintha milliárdnyi csillámpor úszna, lebegne a szemünk előtt. Most lágyan fúj a szél, de azért a parton sétálva még érezzük, hogy csípős is tud lenni. Majd, ha lebukik a nap, fogunk még fázni is.

De végre túlvagyunk rajta. Tegnap megvolt a szavazás napja. Megtörtént a 2022-es országgyűlési választás, olyan, amilyen korábban még nem volt. Eleve permanens választási kampányban éltünk már 12 éve. Nem is kampány volt ez igazából, hanem hadjárat. Győztes hadjárat. Mert valaki mindig győz. Csak valahogy mindig túl sok volt az áldozat. Aztán tavaly elkezdődött az ellenzéki előválasztás, ami jó bulinak és remek lehetőségnek tűnt, de aztán túlságosan kilógott a lóláb, hogy talán mégsem mindenki szereti olyan nagyon egyformán a demokráciát…

Még emlékszünk a hivatalos kampány első napjára is, arra a februári szombatra. Aznap is szép, de hideg idő volt, fújt a szél, de ami egyértelművé tette, hogy nem lesz nyugtunk a szavazás napjáig, az az volt, hogy már kora reggelről beindult a számháború, hogy ki milyen gyorsan gyűjtötte össze az ajánlói aláírásokat. Mintha bizony a mai, automatikus Messenger üzenetes világban a sokszázmillós költségvetésből kampányoló pártok számára olyan nagy szó lenne 500-500 aláírást gyűjteniük az országos választáson induló jelöltjeiknek. A lángososnak kiszolgálni 500 embert, az nagy szó. Az tagadhatatlanul kemény munka. De négyévente 500 aláírás egy olyan ember neve alá, aki aztán majd soktízezer embert fog képviselni a parlamentben, 12 évnyi folyamatos kampányolás után? Nos, az nem nagy szó. És ez még csak a kezdet volt.

Aztán belefulladtunk a plakátokba. Az utcafórumokba. Az átadókba. A vitákba. A nem vitákba. A pocskondiázáson fenn sem akadtunk, hiszen az már szinte az úgynevezett rendszerváltás óta a mindennapjaink része. Úgy lehet, már hiányozna is. Na jó, azért annyira mégsem.

Még jó, hogy ha nagyon akarjuk, mi még meg tudjuk őrizni a józan eszünket. Nekünk szerencsére itt van a Balaton. Amikor úgy éreztük, hogy elég volt már a fejünk feletti adok-kapokból, akkor elég volt csak a part felé kanyarodnunk, vagy út közben akár kilométerekről is elnézni a víz felé, és rájönni, vagy újra megbizonyosodni arról, hogy mi is a lényeg. De olyan is előfordult, hogy csak felidéztük magunkban a víz illatát és minden helyre került.

A lényeg mindig ott van a szemünk előtt, karnyújtásnyinál is közelebb. Nem a plakátokon. Nem a Facebook oldalakon. Nem Youtube videókban. Nem is a jelöltekben.

Hirdetés
Iskolát keresel gyermekednek? Katt ide!

Hanem itt, körülöttünk és bennünk. A létezés és a jelenlét a lényeg, nem pedig az, amit ránk akarnak erőltetni mások, ráadásul erőszakkal és kívülről.

A Balaton nekünk segít, hogy a maga csendes, lenyűgözően tökéletes valójában megmutassa, milyen erő rejlik például a természetben, vagy, hogy  milyen energiák mozdulnak meg egy olyan pillanatban, amikor bóklászunk a parton és hallgatjuk a víz kövekre csapódását.

Az elmúlt 49 napban rengeteget gondoltunk arra, hogy „Vajon ki fog győzni?” „Vajon milyen arányban?” „Vajon ki lesz a képviselőnk?” – de közben mindig tudtuk a választ legbelül: igazából mindegy, hogy ki győz, mert ha mi, emberek elfelejtjük, hogy hol van a fókusz és mik az életünkben az igazán lényeges dolgok, akkor lehetnek bárkik a politikusok, akkor is szakadék lesz köztünk: köztük, az úgynevezett vezetők és köztünk, az úgynevezett nép között. Szakadék, amin már nincs átkelés.

Az is mindegy, hogy milyen nap van: előtte vagyunk-e még ilyen politikai valaminek, vagy már utána. 49 nap alatt megfoganhat és emberformává fejlődhet egy emberi magzat. Aki a kampány első napján még csak egy kellemes pillanat volt, az mára már kézzel-lábbal kalimpáló, ficánkoló kis emberke, saját igényekkel és talán már saját névvel, szerető szülőkkel.

49 nap alatt egy 10-12 hónapos kisbaba megtanulhat felállni, járni, és akár még az első futásra is ráveheti magát.

49 nap alatt egy kisiskolás megtanulhatja a fél magyar ABC-t, ami nagy szó, mert nekünk rengeteg betűnk van!

49 nap alatt egy bukdácsoló diák sikerrel felkészülhet az érettségire.

49 nap alatt el bele lehet szeretni valakibe és el lehet kezdeni tervezni a közös életet.

49 nap alatt több munkahelyet is kipróbálhatunk és rengeteg élettapasztalatot is gyűjthetünk.

49 nap alatt elindíthatunk egy vállalkozást és az első adónkat is be kell már fizetnünk utána!

49 nap alatt összeomolhat minden körülöttünk. 49 nap alatt véget is érhet az életünk.

Mindegy, ki van az ország élén, hogy hívják, mik a tervei és miket tett már le az asztalra, vagy miket ígért meg nekünk.

Az életünkben a legkevésbé azok az emberek számítanak, akik politikusoknak mondják magukat. Helyettük számít minden más és mindenki más.

Ha esetleg ezt elfelejtenénk, akár választás előtt, akár választások után, csak gondoljunk a Balatonra! Olyan nekünk a tó, mint egy elmét lecsendesítő, gyógyító mantra.

Balaton… Balaton… Balaton… Ő segít visszatalálni önmagunkhoz. Azokon a 49 napokon is. És minden napunkon. Mert politika nélkül tudunk élni, de önmagunk nélkül biztosan nem.

Vidi Rita

Az írás 2022. február 13-án készült.

Szólj hozzá!