A hatalommegosztás elve – Államforma, kormányforma fajták

Hatalom

A hatalom természetét és funkcióit már az ókori görögök és a középkori egyház atyák is vizsgálták. Arisztotelész, Szent Ágoston és Aquinói Tamás nézeteiben az volt a közös, hogy empirikus megfigyeléseken alapultak, s a hatalmat a morál oldaláról közelítették meg. A mai értelemben vett hatalommegosztási elvet John Locke fogalmazta meg.

John Locke elmélete

Az ő elméletének az volt a jelentősége, hogy azt nem erkölcsi tényezők, vagy szervezett szociológiai alapon alakította ki, hanem a társadalmi szerződést vette alapnak.

Mit is jelentett a társadalmi szerződés? A hatalom gyakorlásának az alapja a király és a nép közötti szerződésen nyugszik. Ennek értelmében megkülönböztetett törvényhozó, végrehajtó és föderatív hatalmat. Locke szerint a végrehajtó hatalmat a király, a törvényhozó hatalmat pedig a király és a parlament közösen gyakorolja.

Locke a törvényhozó feladatának azt tartotta, hogy általános érvényű, tartós magatartási szabályokat alkosson. E törvényhozó szervnek azonban nem kell folyamatosan működnie, csak akkor, amikor törvényhozási feladat áll elő. A megalkotott törvényeknek azonban állandó és maradandó érvényük van.

Éppen ezért van szükség a végrehajtó hatalomra, amely a törvényeket alkalmazza és gondoskodik a végrehajtásukról.

A társadalmi szerződésben azonban a nép nem mondott le minden jogáról. Egyes jogokat fenntartott magának, ezek képzik az úgynevezett föderatív hatalmat.

Locke ezen elmélete a korabeli angol viszonyokat tükrözte.

Montesquieu elmélete

A modern értelemben vett hatalommegosztás elve Montesquieu nevéhez fűződik. Ő ezt A törvények szelleme c.  munkájában fogalmazta meg. Kifejezetten a zsarnokság megakadályozásának céljából állította fel a hatalommegosztás elvét.

Montesquieu három hatalmi ágat különített el: a Törvényhozó hatalmat, a Végrehajtói hatalmat, és az Igazságszoltáltatást ellátó hatalmi ágat.

Montesquieu álláspontja szerint a hatalmi ágak koncentrációja zsarnoksághoz vezethet. A hatalmi ágak szétválasztása Montesquieu szerint azért szükséges mert azok így egymást kontrollálhatják.

  • Törvényhozó hatalom jogalkotás révén kontrollálja a végrehajtó hatalmat.
  • De ugye a végrehajtó hatalom is kontrollálhatja a törvényhozást.
  • Adott esetekben a végrehajtó hatalom feje, az államfő feloszlathatja a törvényhozó hatalmat.

A bíróságok függetlenek a végrehajtó hatalomtól.

 

A hatalommegosztás elve a gyakorlatban

Államforma

A különböző államformákban és a különböző államokban eltérően érvényesül ez, de mindenhol alapelvként fogalmazódik meg a hatalommegosztás elve.

Van a monarchikus és a republikánus berendezkedés, a kettő között elsősorban politikai legitimációs különbség van.

A monarchiában a monarcha legitimitása a tradíción alapszik. Hatalmának eredetét nem választási szabályok, hanem trónöröklési rendelkezések rögzítik. Nem kizárt, hogy a monarcha lemondjon a trónöröklés rendje szerint az őt követő személy javára.

Hirdetés
Iskolát keresel gyermekednek? Katt ide!

A republikánus köztársasági berendezkedésű államokban a köztársasági elnök nem része a törvényhozó hatalomnak, a prezidenciális rendszereket leszámítva nem a végrehajtó hatalomnak a feje.

A köztársasági elnök választással nyeri el a tisztségét. A köztársasági elnök racionális, jogi legitimációval rendelkezik. Az államfő választása történhet közvetlenül a nép által, vagy közvetett módon a parlament útján.

A meghatározott időre választható és újra választható köztársasági elnök jobban ki van téve a politikai csatározásoknak, mint a monarcha.

A köztársasági elnök a megválasztása, illetve újraválasztása érdekében rá van szorulva a politikai pártok támogatására. Így sokan a köztársasági elnök semlegességét a monarcha semlegességéhez képest gyengébbnek tartják. A köztársasági elnök megbízatása meghatározott időre szól és általában legalább egy alkalommal újra választható.

Az államforma fogalma tehát az adott állam politikai berendezkedését határozza meg, arra válaszol, hogy egy adott országban az államfői hatalmat ki gyakorolja. Az államfő – legyen az monarcha vagy köztársasági elnök – országonként eltérő jogosítványokkal rendelkezik.

Kormányforma

Az államformától eltérő a kormányforma fogalma. A kormányforma az állami berendezkedés jellegét határozza meg. Ebben központi szerepet tölt be a hatalommegosztás. Amíg a hatalommegosztás az államszervezet statikáját határozza meg, addig a kormányforma jelöli az állami berendezkedés dinamikáját, illetve azt, hogy a politikai jellegű hatalmi ágak egymással milyen viszonyban állnak.

A kormányforma alapvetően két kérdésre válaszol:

1.) hogy milyen a törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonya,
2.) és hogy ki gyakorolja a végrehajtó hatalmat.

 

Kormányforma tekintetében a demokratikus rendszerek között a következő altípusokat lehet megállapítani:

  • Parlamentáris kormányzati forma: Ezt két további típusra lehet felosztani az államfő személyi típusa alapján: parlamentáris monarchia, parlamentáris köztársaság (altípusa a kancellári típusú rendszer, kancellár demokrácia)
  • Elnöki rendszer vagy másnéven prezidencíális rendszer
  • Félelnöki rendszer vagy más néven semi-prezidenciális rendszer
  • Direktoriális rendszer

Parlamentáris monarchiára példa: Hollandia, Nagy-Britannia, Belgium, Luxemburg, Svédország, Dánia, Liechtenstein, Spanyolország, Monaco és Japán

Parlamentáris köztársaságra példa: Olaszország, India, Cseh köztársaság, Magyarország

Kancellár demokráciára példa: Németország

Prezidencíális vagy elnöki rendszerre példa: USA

Félelnöki rendszerre példa: Franciaország

Direktoriális rendszer: Svájc – csak itt található meg ez a forma.

 

Finkenzeller Kitti

Szólj hozzá!