Élhető város: szeretem Balatonfűzfőt

Az agy nem kizárólagos forrása az érzelmeknek, hanem a szív és az agy valójában együtt hozzák létre az érzelmeket. (Dr. David Paterson, aki tudósként nagyon komoly kutatásokat végzett az agy- és a szívkutatás területén.)

Bárdi-Farkas János írása

Bárdi-Farkas János
Bárdi-Farkas János

Amióta az eszemet tudom, mindig vállalkozó voltam. „Huszonpárévesen” saját pékséget alapítottam és vezettem. Mint most is, több mint 30 munkavállalóval dolgoztam és az Élelmiszeripari Szakiskolával kötött szerződés alapján 50-60 ipari tanulót foglalkoztattam.

A Somogy Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója szerint „ez a vállalkozó” több finom pékárut gyárt egymaga egy egyszerű ötlet alapján, mint a sütőipari vállalat összes gyáregysége.

Tehetné fel a kérdést a kedves olvasó, hogy miért hagytam ott, mi történt. Hogy mi történt, az történelem, és mindegy is bizonyos szempontból, de felelősséggel tartoztam a tanulóimért és a dolgozóimért, mint ahogy most is. De az élet úgy hozta akkor, hogy én magam álltam fel, és adtam át a stafétát másnak egy jól megszervezett puccs alapján, mert jobban szerettem azokat, akikért felelősséggel tartoztam, mint a pénzt és a hatalmat.

23 évvel később a gyermekeimnek kerestünk iskolát, s így kerültünk Pécselyre 2012-ben. A sors szándéka lett, hogy rám maradt az iskola alapítása egy évvel később. Szívvel lélekkel kezdtük az iskolát négy pedagógussal és 13 gyermekkel. Az események úgy alakultak néhány év alatt – biztos nem volt többé dolgunk Pécselyen –, hogy átköltözött az intézményünk Balatonfűzfőre.

Hirdetés
Iskolát keresel gyermekednek? Katt ide!

Az értekezésem témája miért az, hogy „Élhető város: Balatonfűzfő”?  Balatonfűzfő a XX. század ipari termékévé lett 100 évvel ezelőtt. A Trianon utáni államvezetés Mosonmagyaróvárról telepítette védelmi célból ideálisan a Dunántúl szívébe az ipari tevékenységet. Mára ugyan környezetvédelmi szempontból rendkívülit fejlődött, de mégiscsak maga után hagyott egy lerobbant ipari területet. Egyébiránt ez a kép volt korábban a fejemben Balatonfűzfőről.

Este, sötétben, kivilágítatlan utcarészen és hóesésben láttam meg először a jelenlegi iskola épületünket. Ilyen hülyeséget! Rábeszélni engem, hogy késő este nézzek meg egy épületet! „Nem” ­– volt a válaszom. A másnap is folytatódó értekezleten elhatárolódtam az ingatlantól, de mégis rábeszéltek, azért csak nézzem meg nappal is!

Megnéztem és beleszerettem. De nem csak az épületbe, hanem a környezetébe is. Szerelem volt az első látásra. Na, a másodikra!

Szikrázó napsütés, havas fák, bokrok, csodás környezet. Ide költöztettük az iskolánkat.

A nyár szorgos kezek munkáját igényelte, hogy szeptemberre az iskola itt tudjon indulni. Fantasztikus volt, hogy akikkel kapcsolatba kerültem Balatonfűzfőn, azok segítő szándékkal álltak mellénk. A balatonfűzfői emberek hozzáállása az új iskolájukhoz a pécselyi előző hat évhez képest, maga volt a megváltás. De nem lennék igazságos, ha azt mondanám, hogy minden rossz lett volna Pécselyen. Nem is volt, mert nagy barátságok születtek, barátokra és támogatókra is leltem. De mégsem volt elég, mert a helyi politika mást akart az épülettel. Mi már nem vagyunk ott több mint két éve (2021-ben született ez az írás – szerk.), de még mindig mást akar a politika, és ott már nincs is iskola.

Hogy visszatérjek az eredeti témámhoz a szeretethez és a szívhez, „Az emberi szív saját intelligenciával rendelkezik.” (Malone). A költözéskor tanáraink, diákjaink, a szülők szeretettel jönnek hozzánk az iskolába Balatonfűzfőre. Miért? Mert egy otthonos, családias kisvárosi környezet fogadja őket is. Nem számít, hogy mennyit kell utazniuk akár az ország másik végéből, vagy akár több ezer kilométerről, Balatonfűzfőt ők is megszeretik.

Folytatása következik…

Bárdi­-Farkas János 

Szólj hozzá!