Év végi lendület, év eleji hangulat

Január az év első hónapja. A hónappal kapcsolatos érzelmek széles skálán mozognak. Vannak, akik új lehetőségként, újrakezdésként tekintenek rá, fogadalmak tesztnek és bátran belemosolyognak az évkezdésbe. Azonban a legtöbb ember számára ez a hónap letargikus. Valószínűleg ebben közrejátszik az is, hogy véget érnek az ünnepek. A karácsonyt megelőző hetek izgalmas készülődéssel telnek, az ajándékok beszerzése, meleg ünnepi fények, boldogságot éneklő dallamok és szeretet lengi be a levegőt. Ezekben a hetekben könnyebb reggel felkelni, mert még a munkahely hangulata is barátságosabb és az amúgy szigorú olykor igazságtalan és hajcsár főnök arcára is mosolyt csal a gondolat, hogy családjuk körében hamarosan elnyújtózhatnak a kanapén és a kis rabszolgáik által malmukra hajtott pénzből megvett méregdrága whiskyt iszogathatják.

A délutánokat a tömegben tolongó vásárlás, az estéket a karácsonyi filmek töltik meg. Ilyenkor azonban még a tömeg sem olyan idegesítő, sőt szeretetteljes türelemmel várja ki mindenki a sorát. A türelem és a várakozás alkalmat ad a házi kassza átszámolására, osztásra, szorzásra, az ajándékok árának átgondolására. Ahogy annak ilyenkor lennie kell, a nagytöbbség tovább nyújtózkodik a takarójánál és temérdek pénzt költ ételre, italra és ajándékra. Hiszen mivel is fejezhetnénk ki jobban a szeretetünket, mint azzal, ha jól megtömjük a pocakunkat és méregdrága ajándékokat veszünk. Az sem baj, ha az ajándékozottnak nincs rá szüksége, mert széles körben elterjedt vélemény szerint az a jó ajándék, amit a célszemély sohasem venne meg magának. Kérdés marad azonban, hogy azért, mert nincs rá szüksége, vagy, mert nem engedheti meg magának. Ilyen és ehhez hasonló izgalmas gondolatokkal telnek, múlnak a napok, míg végül beköszönt a Szenteste. A hosszú hetek várakozása okozta felfokozott lelkiállapot gyakran óriási családi vitákban csapódik le, emlékezetessé ám annál kevésbé élvezetessé téve az ünnepet. Mire a vihar elvonul, elérkezik Szilveszter éjjele, ahol „kötelező” jól éreznie magát mindenkinek, mert ha nem, akkor félő, hogy egész évben szomorkodni fog. Az újév első napján fejfájásra ébredni kellemetlen, de tudva azt, hogy kellő mennyiségű alkohol kíséretében, tetemes összegért vásárolt tűzijátékkal riogathattuk az állatokat, tisztességes módja az óév elbúcsúztatásának.

Hirdetés
Iskolát keresel gyermekednek? Katt ide!

Pár nap múlva bár nehéz a korai felkelés, mégis félig meddig bizakodva indulhatunk munkába és állhatunk be a GDP-t lapátolók sorába. Lelkesedésünk a második munkanapig tart, amikor már minden kolléga elmesélte hogyan teltek az ünnepek és szépen lassan, észrevétlenül, mint a kámfor elillan a szeretet és a türelem. A gondolatnál is gyorsabban szürkülünk vissza a hétköznapokba és bizony ezen a vékony pénztárcánk, a folyamatos áremelkedések és a korai sötétség sem segít. Azt hogy januárban mennyivel vagyunk szomorúbbak, mint novemberben, nem tisztem eldönteni. A görbe tükör, melyet az ünnep elé tartottam, nem a karácsony szentségének, sokkal inkább az emberi élet felszínességének, magamutogatásának, felelőtlenségének és hedonista magatartásának szól. Azonban ahogy oly sok esetben, a felszólítás most is megállja a helyét, mi szerint „Akinek nem inge ne vegye magára!”.

Fogadjuk meg, hogy idén jobb emberek leszünk! Kíséreljük meg a lehetetlent és próbáljuk betartani, legalább novemberig, mert decemberben amúgy is megszáll majd minket a szeretet.

Kovács-Árvai Ágnes

 

A Vélemény rovatunkban közölt cikkek nem egyeznek mindig, minden esetben a szerkesztőség véleményével, de bárki számára biztosítjuk a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot a felületeinken. A vélemények véleményezését az olvasókra bízzuk. Iránytű szerkesztősége.

Szólj hozzá!