Félévi értesítő – „Nem kell sietni, Jóska.”

Kedves Szülők, Nagyszülők, Olvasók! Fogadják szeretettel rövid kis elmélkedésemet a félév kapcsán.

„Az év vagy esztendő időszámításunk egyik meghatározó egysége, bizonyos egységül felvett időköz. Leginkább az az idő, melyre a Földnek szüksége van ahhoz, hogy a Napot körbejárja, és mely alatt az évszakok ugyanazon sorban ismétlődnek.” Forrás: Wikipedia 

Hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgunk, „Létezik csillagászati és naptári év.” Az előbb idézett közösségi enciklopédia felsorol még számos más különleges évet úgymint: tanév, oktatási év, színházi évad, hangversenyévad, adóév, Standard Julián-év. Ha tovább keresgélünk az ismereteinkben, találunk még sportévet, versenynaptárt, vadászati évadot és még számos más ki tudja milyen évet, évadot és naptárt.
Ami most minket érdekel, az iskolai év, ami eltér a hagyományos naptári évtől – ezt mindannyian tudjuk –, hiszen gyerekkorunkban voltunk iskolások, és az iskolai teljesítményünk papírformátumú manifesztációjakor sokszor rezegtünk, hogy na, mit szólnak hozzá otthon. Ilyenkor félév vagy év vége előtt mindig Ladó Gyula Lajos, alias Tutajos matek jegye jut az eszembe Fekete István Tüskevár című regényéből, hogy a „gonosz” matektanár vajon megadja-e a jobb jegyet, vagy lesz otthon nemulass. Nos, Ladó esetében a tanár kegyes volt, és megúszta az otthoni háborúságot, mehetett nyaralni.

Az iskolai év hivatalos neve tanév, szeptember 1-től augusztus 31-ig tart, mely különleges módon eltér a naptári évtől. A hagyományok szerinti tanítási év szeptember 1-től június 15-ig tart, ezt követi a hosszú és szép nyári szünet, amit a fent említett Ladó nevű fiatal legény, Matulával, a vadregényes Berekben töltött, és szinte felnőttként, gyönyörűen lebarnulva – ma úgy mondanánk, hogy feltöltekezve D-vitaminnal –, a horgászat és vadászat minden tudományával felvértezve, életerősen kezdte a következő tanévet.

Aki nem olyan szerencsés, mint a regény főhőse, arra augusztusban vár egy izzasztó pótvizsga az év végi bukást követően, rossz esetben éppen matekból. A delikvens magolhat a sötét szobában egész nyáron, se Balaton, se víz, se szórakozás, csak az algebra. Ha a pótvizsga sem sikerül, akkor bizony szorul otthon a lurkó, mert a szülők ilyenkor végtelenül haragosak csemetéjükre, no és a tanárra. Persze pedagógiailag azt tartom hasznosnak, ha igyekszünk év közben úgy irányítani a nebulókat, hogy elkerüljük a kínos bukást. Ennek a legcélravezetőbb módja, ha megtanítjuk őket tanulmányaik menedzselésére, mert bármennyire jóindulatúak vagyunk, helyettük tanulni, és legfőképp az órákon odafigyelni nem tudunk.

Például bizonyos tanulók kerülik a nehézségeket, tipikus halogatók, ami azért rossz stratégia, mert a mentő feladat mentő feladatát is csak nagy hadakozás és morcos „beírom az egyest” fenyegetőzés után hajlandóak megcsinálni. Minél többször szorítjuk őket a sarokba, annál kevésbé lesz az ember népszerű, viszont ezzel párhuzamosan az ő tudásuk egyre nő. Aztán egyszer csak megszűnik a gát és az ellenállás, elkezd belekerülni a tanuló az úgynevezett flow-ba, el kezdi görgetni a tanulmányait, először nehézkesen, aztán egyre gördülékenyebben, míg egyszer csak csoda történik, és szárnyakat kap.

Hirdetés
Iskolát keresel gyermekednek? Katt ide!
Félévi értesítő BWM
Félévi értesítő a Báró Wesselényi Miklós Alapítványi iskolából is hamarosan érkezik

Azért, hogy tudjuk hányadán is állunk a tanulmányokkal, a tanítási év felénél január végén félévkor – ami idén január 21-én van –, összeül a Nevelőtestület, és húz egy vonalat: itt tartunk most. Meghatározzák a félévi érdemjegyeket. A 8. évfolyam kivételével ez a félévi értékelés nem számít bele semmibe, pusztán értesítjük a tanulót és szülőjét, hogy meddig jutottunk közösen a tanulmányokban. Mindenki végiggondolja, hogy miben teljesített jól, miben gyengébben, miben kell fejlődnie, javítania, és eltervezi a feladatait év végéig, mert az az értékelés már bekerül a kék bizonyítványba. A félévi értesítőket január 28-án juttatjuk el a szülőknek, ezután lehet eldönteni a családban, hogy mit csináltunk kevésbé hatékonyan, mire kell jobban figyelni és mit csináltunk jól, milyen bevett tanulási gyakorlatot, szokást kell megtartani.

Ordítozni, kiabálni, fenyíteni nincs értelme, nem lesz haszna. Oda kell állni a hétköznapokban a gyerek mellé, és megkérdezni, hogy mi volt az iskolában. Természetesen a válasz szinte mindig az, hogy semmi, de ezen túl kell lépnie egy gyakorlott szülőnek. Természetesen nem kell a gyerek helyett tanulni, nem kell őt üldözni, csak támogatni kell a tanulmányaiban. Ha kicsit rosszabb érdemjegyet kap, senkinek nem kell rosszul éreznie magát, csak annyit kell mondani: „Nem baj, majd kijavítod.” Mi úgyis ott vagyunk a sarkában, és addig megyünk, amíg rá nem bírjuk, hogy „beleálljon” a tanulásba. A cél, hogy megtanulják a tanulmányaik megszervezését, és meg is tegyék, amit elterveztek.

Fekete István: Téli berek borító (Móra Ferenc kiadó)
Fekete István: Téli berek borító (Móra Ferenc kiadó)

A közelgő félévi értesítő és a téli Balaton csodás világára tekintettel fogadják szeretettel Fekete István Téli berek című regényéből Ladó karácsonyi szünete utolsó napjának leírását azzal, hogy a befagyott Balaton rendkívül síkos tud lenni, mint a félévi értesítő, és el is nyelheti az óvatlan pesti diákot, de mi, akik járatosak vagyunk már a jégen, és hallgatunk a berek öreg tanítójára Matulára, felül tudunk emelkedni a veszélyeken is.

„– Nem kell sietni, Jóska.

Jóska bácsi ezek után megpöccintette a Rigót, a szán megreccsent, a fiúk megemelték a kucsmákat, és integettek, amíg csak ki nem fordultak a falu utcájára.

Ott aztán már megsüppedtek a takarók alatt, mindegyik elszaladt a maga gondolatainak útján, és nem is szóltak egészen az őrházig.

– Itt volt? – kérdezte Bütyök.

– Ott! – mutatott a jégre Gyula, oda, ahol a jég tördeltnek látszott, de már összeforrt, mint a frissen behegedt seb.

Aztán újra csak a szánkó súrlódott, és a kis csengők szóltak, de ritkán és szórakozottan.

Tutajos pedig arra gondolt, hogy a nyárban megismerte az utakat, amelyeket a tél eltakart, mégis azokon kellett járni; megkeresni, megtalálni, le nem térni. A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel.

Visszanézett még egyszer a ködös, messze náderdőbe, s most úgy érezte: nem hagy itt semmit, sem jót, sem rosszat, mert csak a szemét kell behunynia, és megzendül körülötte életének az az ideje, amelyben megsimogatta a napsugár, elöntötte a szenvedély, szélesen nevetett, és összetörten, sírva gyötrődött, miközben hol simogatta, hol szöges ostorral verte szívét, de a férfiak útjára terelte: a téli berek.” Fekete István: Téli berek

Forrás: MÓRA KÖNYVKIADÓ REICH KÁROLY RAJZAIVAL TIZEDIK KIADÁS© Fekete István jogutódja, 1970 ISBN 963 11 5138 7 Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest Felelős kiadó: Sziládi János igazgató Szikra Lapnyomda (86-3722), Budapest. 1987

Bárdi-Farkas Beáta

Szólj hozzá!