Oroszország politikai rendszere

Oroszország történelme

A történelem során öröklődött társadalmi struktúrák és folyamatok erősen kihatottak a jelenlegi politikai kultúrára. A világon ma is a területileg legnagyobb állam Oroszország. Jelentős kapcsolódást fedezhetünk fel a cári, a szovjet és a jelenlegi politikai struktúra magatartásmintáival. A problémák könnyen visszavezethetőek a cári időkhöz. A 19. századig az országot teljes mértékben a mezőgazdaság határozta meg. A hatalmas területek miatt nem kényszerült rá ez az ágazat a hatékonyabb termelésre. A gazdasági fejlesztések helyett a cárok inkább a hadseregre fektették a hangsúlyt, illetve az állami bürokráciára. Gazdaságilag messze elmaradt a nyugati országoktól az 1917-ben történt bolsevik hatalomátvétel idején. A Szovjetunió ideje alatt 1922-1991 között az iparosítást jelentős fejlődésen ment keresztül. A második világháborúban aratott győzelem által világpolitikai elsőbbséget élvezhettek ismét. A túlzott szabályozottság kialakulása a hatalom hatalmas mértékű koncentrációjához, elbürokratizálódáshoz és militarizálódáshoz vezetett.

 

A cári rendszer

Nagy Péter cár 1682-1725 között volt Oroszország uralkodója. Az általa bevezetett reformok megerősítették az orosz társadalom archaikus elemeit. Távol áll a hagyománytól az úgynevezett doktrína, miszerint az uralkodó felelősséggel tartozik az uralma alatt állóknak és szuverenitásának alapja a népakarat. Az abszolutista hatalom mellett patrimoniális volt a történelem legnagyobb részében a cári uralom, amely azt jelentette, hogy az uralkodó tulajdonaként tekintett a birodalmára. Az orosz ortodox egyházzal az állam szövetségre lépett, máig is ez a legelterjedtebb vallás az országban. Mindemellett az egyház arra buzdította a követőit, hogy a világi ügyekben tanúsítsanak lojalitást, illetve engedelmességet az állam iránt. Európa más jelentős hatalmaihoz viszonyítva, a gazdasági intézményei még a 20. században is elmaradottnak számítottak. 1917-ben a cári rendszer bukásakor az ország már nagy ipari szektorral bírt, de a társadalmi bázis túl gyenge volt a kommunisták hatalom megragadásának megakadályozására.

 

Szovjetunió (1922-1991)

A szovjet orosz kormány első vezetője Vlagyimir Iljics Lenin lett 1922-ben. Ebben az újdonsült politikai rendszerben Lenin és pártja ellenőrizte a kormányzat minden szintjét.

Sztálin 1924-ben, Lenin halála után került hatalomra és 1924 és 1953 között volt a Szovjetunió tejhatalmú vezetője. Totalitárius rendszert vezetett be, hogy kiépítse az ország ipari és katonai hatalmát. A Sztálin által hátrahagyott uralmi intézmények megbénították a szovjet államot. Ezek közé tartozott a személyi uralom, a kormányzottakra és a kormányzókra egyaránt kiterjedő bizonytalanság, a militarizált gazdaság és a titkosrendőrségnek a fontossága. A Szovjetunió politikai rendszere korrupttá vált, illetve lomhává. Sztálin halála után 1953-ban senki nem tudta a rendszer megingása nélkül a kezében tartani az irányítást.

Gorbacsov saját politikai hatalmát építette ki, 1985-ben választották meg az SZKP főtitkárának. A glasznoszty, amely a nagyobb nyitottságot hangsúlyozta, nagyon fontos volt a politikai nézeteiben. Nem csupán hirdette a reformokat, hanem véghez is vitte azokat. 1989-ben a szocialista tömböt alkotó valamennyi rezsim összeomlott, ezzel utat nyitva a többpárti politikai rendszereknek. 1989-1990 között leépült a kommunista párt hatalma. A Szovjetunió megszűnése nagymértékben betudható Gorbacsov intézkedéseinek, ő azonban nem számolt ennek a kockázatával.

 

Oroszországi föderáció

A központi köztársaságban, Oroszországban Boris Jelcint választották meg a legfelsőbb Tanács elnökévé. Gorbacsov az ellenzék erejét alábecsülte. Jelcin elnök hivatalosan is törvényen kívülinek minősítette az SZKP-t. 1991-ben Gorbacsov lemondott és Jelcinnek adta át hivatali jogkörét. Az Orosz Köztársaság követte a Szovjetunió példáját, különféle intézményeket hozott létre. Az új kormány gazdasági reformjai 1992-ben léptek érvénybe, az első eredmények azonnal érezhetőek voltak. Jelcin a reformprogram végrehajtása alatt túllépte alkotmányos jogkörét, így egyre többen fordultak ellene.

2000-ben, Oroszországban vezetőváltásra került sor. Jelcin 1999. december 31-én mondott le jogköreiről és azokat Vlagyimir Putyinra ruházta át. Jelcin távozása egy viharos évtizedet zárt le. Ez idő alatt az ország küzdelme azért folyt, hogy kommunista múltját sikerüljön levetkőznie, de mindezek mellett biztosítson egy új politikai és társadalmi rendszert. A társadalmi egyenlőtlenség robbanásszerűen megnőtt, egy pár ember pedig hatalmas vagyonra tett szert. A bürokrácia élenjárói lépten nyomon azon voltak, hogy megsemmisítsék a monetáris reformokat. Az állam rendkívül gyenge volt, így annak irányítása felettébb nagy nehézségeket okozott. Putyin elnöknek a legfontosabb célja volt a hanyatlás következményeit felmérve, helyreállítani az ország gazdaságát és hatalmát.

Putyinnak igen komoly és nehéz feladatokkal kellett szembenéznie, amikor Jelcin lemondott 1999-ben. A cél a központi kormányzat tekintélyének a helyreállítása volt, illetve a gazdaság fejlődésének a kivitelezése. Fontos lépésnek tartotta, hogy Oroszország nyisson nyugat felé, illetve önfenntartó gazdasági fejlettségi szintre tegyen szert, a politikában pedig egy centralizált, fegyelmezett rendszer jöjjön létre.  A társadalom életszínvonala erősen megromlott addigra, 1989 óta rengeteg ember szegényedett el és csak egy kis réteg jutott hatalmas vagyonhoz.

Mai alkotmányos rend

Az elnök

Az 1993-as alkotmány szerint, az elnök személye az elnöki és a parlamentáris összetevőket vegyíti. Tehát a nép által megválasztott elnök nevezi ki a miniszterelnököt és a kormányt. Az elnök az alkotmány szerint nem része a végrehajtási ágnak, mégis annak feje, mivel joga van törvényerejű elnöki rendeleteket kibocsátani. Az elnök által megnevezett miniszterelnököt jóvá kell hagynia az úgynevezett Állami Dumának, amely a parlament alsóháza. Ha háromszor megtagadják a kinevezett személyt, akkor az elnöknek új választást kell kiírnia. Az alkotmány korlátozza néhány esetben az elnök jogköreit, mint például nem oszlathatja fel a parlamentet, annak megválasztásától számított egy éven belül. Az elnök biztosítja még az államhatalmi szervek összehangolt munkáját. Mindezek mellett a fegyveres erők főparancsnoka is. Parlamenti jóváhagyás nélkül van joga kinevezni és leváltani a kormány minisztereit, de ezekhez kell a miniszterelnök javaslata. A miniszterelnök felelős a gazdasági intézkedésekért, míg az elnök a külpolitikát és a biztonságpolitikát felügyeli. Ha az elnök erős, akkor meg tudja határozni a külpolitika és belpolitika általános irányvonalát. A hatásköre a politikai intézményeket nézve meglehetősen széles. Sok hivatalos és félhivatalos bizottságot, illetve hivatalokat irányít. A Nemzetbiztonsági Tanács elnöke is egyben. Pár éve további kiváltságokkal ruházták fel az elnöki pozíciót. Az elnök minden tekintetben érinthetetlen élete végéig, kivéve olyan súlyos esetben, mint például gyilkosság. Egy újabb jogszabály alapján, az orosz felsőház képviselői, így Putyin is haláláig kinevezett szenátor. Az elmúlt 20 évben jelentős jogkörökkel sikerült az orosz vezetésnek kiegészítenie az alkotmányt a vezető pozíciók tekintetében.

Hirdetés
Iskolát keresel gyermekednek? Katt ide!

 

A kormány

Oroszország kormánya körülbelül hatvan minisztériumból és egyéb hivatalból tevődik össze, melyek a kormányzat különböző ágait irányítják. A miniszterelnök felelősséggel tartozik a kormányzati munkát illetően. A minisztériumok és a bizottságok is a felügyelete alá tartoznak, de annak megfigyelését az alelnökök segítségével végzi, aki egy-egy blokkal foglalkoznak. Ők összekötő szerepet töltenek be a kormányfő és a minisztériumok vezetői között, illetve koordinálják az ott folyó munkát. A legtöbb parlamentáris összetétellel ellentétben, az orosz kormány összetételét nem a parlament pártösszetétele alapján határozzák meg. Alig található kapcsolat az alsóházban tevékenykedő pártok erőmegoszlása és a kormány politikai egyensúlyát tekintve. A kormány tagjai hivatásos menedzserek, illetve hivatalnokok, nem pártpolitikusok. Az elnök különböző megfontolásai tükröződnek a kormányon, nem pedig a pártok tevékenysége, ezért nem pártkormány.

 

A Parlament

A parlament – más néven szövetségi gyűlés ­­– eredményes testületnek mondható el. Két kamarából áll, az alsóház a Duma, a felsőház pedig a Szövetségi Tanács. A pártfrakciók fontos szerepet töltenek be a Duma- alsóház tevékenységét illetően. Az úgynevezett Szövetségi Tanács nem hajlandó a pártvonalak mentén szerveződni. A parlament két háza jelentősen különbözik a mandátumok betöltése módjában, a jog- és feladatkörben is. A Duma jogai közé tartozik a törvényalkotási kezdeményezés, kivéve néhány politikai kategória, amelyek a Szövetségi Tanács hatásköréhez tartoznak. A folyamat a törvényalkotást nézve a következőképpen zajlik: miután egy törvényjavaslatot elfogadott a Duma, továbbküldik megfontolásra a Szövetségi Tanácsnak, amely vagy elutasítja, vagy elfogadja. A Duma megteheti, hogy nem fogadja el a Szövetségi Tanács változtatásait, azokat kétharmados többséggel érvényteleníteni tudja, és a törvényjavaslatot az elnöknek tudja közvetlenül továbbítani. Miután a törvényjavaslat átment a parlamenten, az elnökhöz kerül aláírásra. Ha az elnök megtagadja az aláírást, akkor visszaküldi a javaslatot a Dumának. A Duma egyszerű szavazattöbbséggel elfogadhatja azt az elnök által javasolt változtatásokkal, vagy érvénytelenítheti az elnöki vétót, ehhez kétharmados többség szükséges. Ezután a Szövetségi Tanácsnak is jóvá kell hagynia a javaslatot egyszerű szavazattöbbséggel, ha az elnök módosításait elfogadja, vagy kétharmados többséggel, ha érvényteleníteni akarja azokat. A Duma az elnöki vétót ritkán, a Szövetségi Tanács elutasításait gyakrabban érvénytelenítette.

 

Alkotmánybíróság

A testület 19 tagját az elnöknek kell kineveznie, amit utána jóvá kell hagynia a Szövetségi Tanácsnak. Az alkotmánybíróság feladata, hogy figyelje az elnök és az alsóház, illetve alsóbb szintű kormányok intézkedéseinek alkotmányosságát.

 

Vlagyimir Putyin

1952-ben született Leningrádban, munkáscsaládban. 1970-ben iratkozott be a Leningrádi Állami Egyetem jogi karára, nemzetközi jogra szakosodva. 1975-től a KGB-nél volt, először az elhárításnál, majd a központi hírszerzésnél. Kelet-Németországba került kiváló némettudása miatt, majd a Berlini fal leomlása után visszatért a Szovjetunióba. Kapcsolatoknak köszönhetően Leningrádban bekerült a polgármesteri hivatalba, ott kezdetekben külkapcsolatokkal foglalkozott, később az alpolgármesteri posztig sikerült eljutnia. 1996-tól Jelcin, akkori elnök melletti adminisztrációs pozícióban tevékenykedett Moszkvában. 1998 júliusában az FSZB elnöke lett, majd a Nemzetbiztonsági Tanács titkára is egyben. 1999-ben a miniszterelnöki kinevezést is megkapta. Annak hatására, ahogyan a Csecsenföldi hadműveletet kezelte, hamar megnőtt a népszerűsége. 1999. december 31-én miután Jelcin lemondott, Putyint nevezte ki elnöknek. Elindult az elnök választáson, és 2000 márciusában megnyerte azt. Putyin közszereplői pályája meglehetősen rövid volt, így mind az orosz, mind a külföldi megfigyelők számára mindvégig rejtélyes alak maradt. Az idő múlásával azonban politikai szándékai valamivel egyértelműbbé váltak: lépései alapján arra lehetett következtetni, hogy Putyin pragmatista, célja mégis az, hogy Oroszországot előrébb vigye, helyreállítva gazdasági erejét és a világban betöltött nagyhatalmi státuszát. A Nyugat felé való nyitást fontosnak tartotta, azonban 2007-ben az USA és a NATO keleti irányú terjeszkedése vezetett a két nagyhatalom kapcsolatának újbóli megromlásához. Személyisége megfigyelések alapján képes arra, hogy megnyerőnek, közvetlen modorúnak mutatkozzék, ugyanakkor nyugodt és fegyelmezett. Érdekesség, hogy 11-12 éves kora óta érdeklődik a harcművészetek iránt. A dzsúdóban ért el a legmagasabb szintre, 8 danos mesterként emlegetik, mindemellett a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség tiszteletbeli elnökének is megválasztották. Putyint a 2008-as választásokon az alkotmány értelmében harmadszorra megszakítás nélkül már nem kerülhetett megválasztásra. Ez után Dmitrij Medvegyev töltötte be az elnöki pozíciót. Putyint kinevezték kormányfőnek, melyet a Duma elfogadott, közben az Oroszországi Egységes Párt vezetője is lett. 2012-ben indult a választásokon, és hatalmas többséggel nyerte meg azokat, így harmadszorra is elfoglalta az elnöki pozíciót. Egy törvénymódosítás alapján 6 évre növelték az elnöki mandátum betöltésének az idejét. 2014-ben fegyveres konfliktus robbant ki Kelet-Ukrajnában. 2018-ban ismét megnyerte a választásokat, immáron negyedszerre, így 2024-ig még biztosan ő fogja betölteni az elnöki címet. Az alkotmánymódosításnak köszönhetően Putyin akár 2036-ig is betöltheti az elnöki tisztséget.

 

Finkenzeller Kitti

 

 

Források

Szólj hozzá!